Pereskedés helyett válassza a mediációt! Ezen az oldalon összegyűjtöttük a
Mediátorpont írásaiban leggyakrabban előforduló jogi szakkifejezéseket, valamint
a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) és más kapcsolódó jogszabályok
azon rendelkezéseit, amelyek a mediációs tevékenység jogi alapját képezik.
Az oldal célja, hogy közérthető magyarázatot adjon a mediációval és a
családjogi eljárásokkal összefüggő fogalmakra.
A jogi fogalmak ismerete a sikeres mediációs eljárás lefolytatásához nem feltétlenül
szükséges, a fogalomtár és jogi kifejezések átolvasása helyett bízza magát szakértő mediátorainkra!
A Mediátorpont a válás előtt állók támogatására született meg
dr. Farkas Dorottya LL.M. ügyvéd-mediátor vezetésével.
A mediációval
megkíméljünk Önöket a szükségtelen jogi procedúráktól, a hosszan tartó pereskedéstől,
a költséges bírósági eljárástól.
Természetesen, ügyvédként pert szeretnénk nyerni az ügyfeleinknek, de elsődleges célunk az,
hogy egy kicsivel könnyebbé tettük az életüket. Itt az a lényeg, hogy valami élhető dolgot
teremtsünk, és együtt tudjanak működni. A válás például pont az a helyzet,
ahol végesek a megoldási lehetőségek, de kell az iránymutatás.
Mi arra próbáljuk felnyitni a szemüket, hogy létezik egy másik út.
A mediáció jogi fogalma
„A közvetítés olyan sajátos
permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás,
amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett,
harmadik személy (a közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását
tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.”
„A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint
közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.”
4:22. §[Közvetítői eljárás]
A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt – saját elhatározásukból
vagy a bíróság kezdeményezésére – kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő vitás
kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői
eljárás eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják.
2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről, 38/D.
Az első közvetítői megbeszélés díja nem haladhatja meg a jogi segítőre vonatkozó, a központi
költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj egyszeri összegének és a megjelent
felek számának szorzatát.
A közvetítői eljárás díjaként óradíj állapítható meg, amely nem haladhatja meg a jogi segítőre
vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj és a felek
számának szorzatát.
Az a megbeszélés, ahol a közvetítő mellett minden ügyben érintett fél jelen van. A mediációs ülésen
a felek a mediátor segítségével,
nyugodt körülmények között, dűlőre juthatnak azokban a vitás kérdésekben, amelyekben korábban nem tudtak megegyezni.
A mediációs ülésen vannak alapszabályok, amelyeket a közvetítő az eljárás elején minden résztvevővel megismertet és elfogadtat.
A megbeszélés elején pontosítjuk azokat a kérdésköröket, amiben a felek megállapodásra szeretnének jutni.
A mediátor a megbeszélést mindvégig irányítja és kézben tartja. Fontos tudnivaló, hogy a
mediátor a megbeszélés során, nem foglal állást, nem hoz ítéletet, nem mond véleményt és semmilyen körülmények között
nem ad tanácsot a feleknek. Kérdésekkel segíti a feleket a megállapodáshoz való eljutásig. A megbeszélés hossza
legfeljebb három óra.
Ezt a három órát a jelen levőknek nem kötelező kitölteni, annyi időt vesznek ebből igénybe, amennyire úgy érzik,
hogy a megállapodás megszületéséhez szükségük van. Amennyiben a felek ennyi idő alatt nem tudnak megegyezni,
úgy egy következő alkalommal van lehetőségük folytatni az álláspontok közelítését. A mediációs ülések hossza függ
a felmerülő vitás kérdések számától, az ügy bonyolultságától és a felek hozzáállásától egyaránt.
A mediációs ülések díját ezen az oldalon találja.
4:23. § [A házasság felbontása iránti per megindítása; a bontás hatálya]
A házasság felbontása iránt a pert a házastársnak a másik házastárs ellen, személyesen kell megindítania.
Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házastárs is,
aki cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott.
Ha a házastárs cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg.
A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.
A házasság megszűnésének bíróság általi megállapítása után a volt házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább.
Ha ettől valamelyikük el kíván térni, a házasság felbontása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti.
Ebben az esetben sem viselheti a volt feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.
A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó névviselésétől,
ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.
Újabb házasságkötés esetén a feleség, illetve a férj a korábbi házasság alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti,
azzal az eltéréssel, hogy a feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti,
és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.
Járulékos kérdések házasság bírósági felbontása esetén – Ptk.
4:21. § [A házasság felbontása]
A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt,
és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján – nincs kilátás.
A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel,
ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.
A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében
a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása,
a házastársi közös lakás használata, valamint – ez iránti igény esetén – a házastársi tartás kérdésében megegyeztek,
és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.
Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcsolattartás kérdésében nem kell megegyezniük,
a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk.
A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak és a gyermek tartásának rendezése során
a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie.
A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az,
aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá,
tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.
Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született,
a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.
A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti.
4:30. § [A tartásra való érdemtelenség]
Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:
akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy
aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs magatartását figyelembe kell venni.
4:31. § [A tartási képesség]
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.
4:32. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő szolgáltatásáról]
A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban,
hogy a tartásra köteles házastárs tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.
Ebben az esetben a juttatásban részesített házastárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válna.
4:33. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére,
a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni,
azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatot létesít.
2013. évi V. törvény – 4:76. § [A házastársi közös lakás]
Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak.
A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani.
E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.
4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátai]
A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az életközösség fennállása alatt,
és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet.
A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.
A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát,
aki a lakást a másik házastárs jogcíme folytán használja.
A házastárs a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon,
amely házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené.
A házasulók vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát előzetesen szerződéssel rendezhetik.
A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.
A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is rendelkezhetnek.
4:79. § [A gyermek lakáshasználati jogának figyelembevétele]
Ha a használatot előzetesen rendező szerződésben a felek megállapodnak abban,
hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatását a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére
milyen módon biztosítják, a szerződés az annak megkötését követően született gyermekükre is kiterjed.
Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmaz, vagy a rendelkezés a lakáshasználatra jogosult
kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát súlyosan sérti, a bíróság a házasság felbontása vagy az életközösség
megszűnése esetén a gyermek érdekében a házastársi közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.
4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]
Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi közös lakás további használatáról.
A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.
A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás
hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás további
használatáról – bármelyik házastárs kérelmére – a bíróság dönt.
Ha valamelyik házastárs – házassági bontóperben vagy a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben – a
lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös
tulajdon megszüntetésével együtt rendezi.
A lakáshasználatra jogosult gyermek lakáshasználati jogát – életkörülményeinek megfelelően – a volt közös
lakásban kell biztosítani, kivéve, ha megfelelő lakhatása máshol megoldott.
4:81. § [A közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása és a megosztás mellőzése]
Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg, a bíróság közöttük a lakás használatát megosztja,
ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A lakás használata akkor is megosztható, ha a lakás kisebb átalakítással
az osztott használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy egyik vagy mindkét házastárs az átalakításra vonatkozó jogosultságát,
az átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az átalakítás költségeinek megelőlegezését vállalja.
Vita esetén az átalakítás költségeinek viseléséről a bíróság dönt.
A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan,
más helyiségeit közösen használják. A lakáshasználat megosztása a házastársak harmadik személlyel szemben fennálló
jogait és kötelezettségeit nem érinti.
A bíróság a lakás használatának megosztását – a felek körülményeinek mérlegelésével – mellőzheti, ha
a házastársaknak vagy egyiküknek ugyanabban a helyiségben más beköltözhető lakása van, vagy ez a lakás egyoldalú
nyilatkozattal beköltözhetővé tehető; vagy
az egyik házastárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött és – ha a szülői felügyeletet
ő gyakorolja – a kiskorú gyermek lakáshasználati jogát megfelelően biztosította.
Nem osztható meg az adottságainál fogva arra alkalmas lakás használata, ha az egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít,
amely miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.
4:82. § [Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése]
Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására nem kerül sor, a bíróság az egyik
házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti és őt – az egyik házastársnak a lakásból önként és a
visszatérés szándéka nélküli elköltözése esetét kivéve – a lakás elhagyására kötelezi.
A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszüntetheti és őt a lakás elhagyására
kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik
házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra
jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.
4:83. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése]
Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján használják, a házasság felbontása vagy az
életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára.
A bíróság az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor rendelheti el, ha a lakáshasználatra
jogosult kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította,
vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve – a házasság időtartama és e házastárs körülményei alapján –
súlyosan méltánytalan lenne.
Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében
álló lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői
felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható.
Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással
megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.
A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos lakáshasználatot meghatározott időre vagy feltétel
bekövetkezéséig is biztosíthatja.
4:84. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]
Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga
vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt.
Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,
aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta; vagy
akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig vonta meg.
A térítés összegének meghatározásánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell
figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban biztosítja.
A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha
a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására, és az egyidejű teljesítés a
bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan sértené; vagy
a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kerül sor, és a használati
jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során számolja el.
A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő cserelakást ajánlhat fel.
4:85. § [A lakáshasználat újrarendezése]
Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos vagy haszonélvező házastársat kötelezte a
lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés
alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása
lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt házastársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően a
volt házastársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései
alapján kérje.
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről – 4:146. § [A kiskorú jogállása; a szülői felügyeleti jogok
és kötelezettségek]
A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.
A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének,
tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét foglalja magában.
A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében,
egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.
A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.
4:148. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]
A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége
birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben
szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét – korára, érettségére tekintettel – megfelelő súllyal
figyelembe kell venniük.
A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben meghatározott, kivételesen indokolt
esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.
A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról
4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]
A szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában –
közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.
A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.
Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében – a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett –
közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.
4:165. § [A különélő szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról]
A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják,
és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló
megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.
A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság – a gyermek érdekét
mérlegelve – a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet
(1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.
Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak megállapodni – a lelkiismereti
és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével – a gyámhatóság dönt.
A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése
A különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság
dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.
A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként
biztosítható a legkedvezőbben.
Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a
szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.
A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes
feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet
teljes körű vagy részleges gyakorlására. Ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely
lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.
4:169. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]
Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a
gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri.
Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.
Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el,
aki a gyermek gondozásában, nevelésében, a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban részt vett.
4:170. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatása]
A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatása a
bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult,
utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a
körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga
idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.
Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet
a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.
4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő
elhelyezése iránti per]
A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása,
a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság
indíthat pert.
A pert – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen
meg kell indítania.
A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani,
akinél a gyermeket elhelyezték.
A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia.
Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is.
Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével
hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.
4:172. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben]
A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges
együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – közvetítői eljárást vegyenek igénybe.
A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei
4:173. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]
A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott
fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.
A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól
a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a
gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.
4:175. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok]
A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor
is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja,
kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.
A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és
megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy
letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása
és iskolájának, életpályájának megválasztása.
Ha a különélő szülők egyes, a (2) bekezdésben meghatározott, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványok
tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság dönt.
Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes
feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására,
a szülői felügyeletet e tekintetben a különélő szülő gyakorolja. A különélő szülő tevékenységéről a
szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles.
4:177. § [Közvetítés a gyámhatósági eljárásban]
A gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet gyakorló szülő és a
gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása –
ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – érdekében a szülők számára közvetítői eljárás
igénybevételét rendelheti el.
A szülői felügyeleti jog szünetelése és megszűnése
4:186. § [A szülői felügyeleti jog szünetelése]
Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha
a szülő cselekvőképtelen;
a kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú szülő gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét;
a szülő cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott;
a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy ténylegesen akadályozva van a szülői felügyelet ellátásában;
a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult;
a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke örökbefogadásához járult hozzá;
a gyermeket a gyámhatóság nevelésbe vette és a szülő szülői felügyeleti joga nem szűnt meg vagy azt a bíróság nem szüntette meg;
a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; vagy
a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.
Az életközösség fennállása alatt szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel.
A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, akinek a gyermekét a gyámhatóság ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más személynél vagy intézményben helyezte el.
A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.
A szülőnek joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel, kivéve, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.
Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra,
akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette;
aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához; vagy
akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert a szülő a gyermeket – annak érdekében, hogy más nevelje fel, személyazonosságának feltárása nélkül – egészségügyi intézményben, arra kijelölt helyen hagyja, a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, és a gyermek örökbefogadására nem került sor.
A (4) bekezdés szerinti esetben a szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásra való feljogosításáról a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy – ha a gyermeket nevelésbe vették – a gyámhatóság dönt.
4:179. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók]
A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult.
Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartási jogát nem érinti az, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének halála folytán szűnt meg, és a házastárs a másik házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe.
A kapcsolattartásra – ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett – kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.
4:180. § [A kapcsolattartási jog tartalma]
A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről
rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek
időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.
A kapcsolattartás joga – ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik –
az (1) bekezdésben foglalt keretek között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.
A gyermek elvitelével felmerülő kiadások – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.
4:181. § [A kapcsolattartás rendezése]
A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.
A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.
Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni.
4:182. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]
A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást.
A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.
4:183. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért, szabályainak megszegéséért]
Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni.
A gyámhatóság kérelemre kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó, a kapcsolattartás szabályait megszegő felet a kapcsolattartás akadályozása, szabályainak megszegése folytán keletkezett igazolt költségek viselésére.
4:184. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása]
A gyámhatóság vagy – házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben – a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.
4:185. § [A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása]
A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről – 4:213. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
4:214. § [A rászorultság vélelme]
A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.
4:215. § [A szülő tartási kötelezettsége]
A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha
a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi; vagy
a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.
Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek
fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegyék.
4:216. § [A gyermektartás módja]
A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).
A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.
4:217. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]
A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó.
A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.
A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.
A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:
a gyermek indokolt szükségleteit;
mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
a gyermek saját jövedelmét; és
a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.
A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.
A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni.
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről – 4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]
A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]
A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.
A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha
a gyermek a tartásra érdemtelen;
a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy
ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.
A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.
4:221. § [A tartásdíj mértéke]
A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.
4:222. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]
A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.
A tartási követelés hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető. Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor lehet visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.
Egy írásbeli kérelem, amit az illetékes bíróságra kell benyújtani a pert indító félnek (felperesnek). Házassági bontóper esetén ebben az iratban kéri a felperes, hogy bontsák fel a házasságát. Ebben a keresetben felperesnek nyilatkoznia kell, hogy a házasság felbontását a házasság megromlására vezető okok feltárásával kéri vagy pedig közös megegyezés alapján válnak a felek. Házasságot kizárólag a Bíróság bonthat fel, tehát azt nem rögzíthetik megállapodásban a felek.
A mediátor egy megállapodás elnevezésű okiratban rögzíti a közvetítői eljárás
végén azokat a vállalásokat amikben a felek a mediátor előtt megállapodtak. Fontos, hogy a megállapodásba
csak olyan vállalás rögzíthető amelynek teljesítése ésszerű és nem ütközik a jó erkölcsbe, valamint nem jogellenes.
Az okiratot a felek és a mediátor egyaránt aláírják. Ha a megállapodásban névcsere, hibás
név- vagy számelírás, számítási hiba vagy más hasonló elírás történt, a felek együttes kérelme alapján a közvetítő –
a kérelem kézhezvételét követő – 15 napon belül kijavítja a megállapodást.
A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a
vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék. Ha törvény másként nem
rendelkezik és a felek másként nem állapodtak meg, a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági
vagy választottbírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával
összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és a másik félnek a közvetítői eljárásban
tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára. A közvetítői tevékenységről szóló törvény nem rögzít hatóság általi
kikényszeríthetőséget a mediáció során létrejövő megállapodásokhoz, arra való tekintettel,
hogy a megállapodást a vitás felek önként, saját elhatározásukból, mindenféle befolyástól mentesen vállalták.
A házassági perre (ideértve a házasság felbontása iránti pert is) – az általános illetékességi szabályok mellett –
az a bíróság is illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt
(2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról, Pp. 454. §). A Pp. általános illetékességi szabályai pedig a
következők (Pp. 25. §):
Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság
kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség).
Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes belföldi tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes
tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely az irányadó, ha pedig ez nem
állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes belföldi
lakóhelye, ennek hiányában a felperes belföldi tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy,
a felperes belföldi székhelye alapozza meg.
2014. március 15. napjával lépett hatályba az új Polgári
Törvénykönyv (2013. évi V. törvény), amely alapján a házassági bontóper szabályai is részben változtak a korábbiakhoz képest. Az új szabályokat
a 2014. március 15. napja után indult házassági bontóperekben kell alkalmazni.
A házasság megszűnésének napja házassági bontóper esetén az a nap, amikor a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedik.
A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása esetén bonthatja fel a bíróság a házasságot. A házasság megromlását a bíróság megállapítja abban az
esetben, ha a felek között az életközösség megszűnt. Az életközösség megszűnése gyakorlatban azt jelenti, hogy a felek ágytól, asztaltól elváltak, azaz
érzelmileg, szexuálisan, gazdaságilag elkülönültek és nincs kilátás arra, hogy az életközösséget helyreállítsák.
A járulékos kérdések vonatkozásában az alábbi főbb szabályokat kell alkalmazni:
1. Szülői felügyelet
Amennyiben a felek közös szülői felügyeletben állapodnak meg, abban az esetben nem kell a kapcsolattartás kérdésében megegyezniük, a gyermek lakóhelyét
azonban meg kell határozniuk. A 14. életévét betöltött gyermek véleményét, kívánságát a szülői felügyeletre vonatkozóan az eljárás során be kell szerezni.
Ez történhet a perben személyesen vagy szakértő útján.
2. Kapcsolattartás
A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról,
hogy felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról. Ezen kívül a kapcsolattartás
elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.
3. Tartásdíj
A kiskorú gyermek tartása vonatkozásában a jogszabály kimondja, hogy a kiskorú gyermek rászorultságát vélelmezni kell. Ha a gyermek középiskolai
tanulmányokat folytat, legfeljebb 20. életévének betöltéséig áll fenn a vélelem. A vélelem azonban megdönthető (pl. ha a gyermek nem tanul, képes
saját tartásáról gondoskodni). A szülőt fokozott tartási kötelezettség terheli, a kiskorú gyermek tartására a saját szükséges tartásának
korlátozásával is köteles.
Kiskorú gyermek esetében a jogszabály a megállapodás elsődlegességét hangsúlyozza. Amennyiben a gyermektartásdíjat a felek egyezséggel rendezik,
abban az esetben a tartásdíjat nem csak határozott összegben lehet megállapítani. Elsődlegesen a szülők megállapodása az irányadó a gyermektartásdíj
mértéke és fizetési módja tekintetében. Megállapodás hiányában a tartásdíj meghatározása határozott összegben történik. A bíróság ítéletében úgy
rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente a következő év január 1. napjától a KSH által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével –
külön intézkedés nélkül – módosul.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása vonatkozásában a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a szülőt nagykorú gyermekével szemben korlátozott tartási
kötelezettség terheli. A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a./ a gyermek tartásra érdemtelen, b./ a gyermek
tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, c./ ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú
gyermekének tartását veszélyeztetné.
A tartásdíjra önhibán kívüli jogosultság felső korhatára főszabály szerint 25 év, a szülő kivételesen a 25 év feletti továbbtanuló gyermek
tartására is kötelezhető.
4. Lakáshasználat
A közös jogcímen (tulajdonostársak, együttes haszonélvezők, bérlőtársak által) lakott közös lakás használatának módja történhet a használat
megosztásával. Ez az elsődleges, akkor is sor kerülhet ennek elrendelésére, ha a lakás kisebb átalakítással a megosztásra alkalmassá tehető.
A másik esetben az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát meg kell szüntetni. Ebben az esetben a bíróságnak ítéletében
köteleznie kell őt – határidő tűzésével – a lakás elhagyására.
Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján használják, főszabály, hogy a házasság felbontása vagy az életközösség
megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára. Osztott használat rendelhető el a kiskorú gyermek
érdekére figyelemmel, ha a gyermek vagy több gyermek esetén legalább egyikük felett a szülői felügyeleti jogot a bíróság a másik házastársnak
biztosította, vagy ha a lakás elhagyása a másik házastársra nézve súlyosan méltánytalan volna.
Kivételes esetben a másik házastárs is feljogosítható a kizárólagos lakáshasználatra, ha a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható.
5. Házastársi tartás
A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát
önhibáján kívül nem képes eltartani. Elsődlegesen a tartás mértékére és módjára a felek megállapodásra irányadó. Ha a házastársak között
az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született főszabályként a volt házastársat rászorultsága
esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.
A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára
házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági
életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn.
A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a
házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét
vélelmezni kell.
Közös vagyon
Főszabályként a házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak,
amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.
Továbbá a közös vagyonba tartoznak a közös vagyontárgyak terhei – és ha a törvény eltérően nem rendelkezik –
közösen viselik a felek a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségekből
eredő tartozásokat.
A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg. Nem tartoznak a közös vagyonba,
azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek. A házastárs különvagyonához tartozik
a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy, a házastársi vagyonközösség fennállása alatt a
házastárs által örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és a részére nyújtott ingyenes juttatás.
Továbbá a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség
fennállása alatt esedékes díjat.
Különvagyon
Különvagyon a házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatás, a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű
vagyontárgy, illetve a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyon helyébe lépő érték is.
A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek
és terhek levonása után fennmarad, közös vagyon. A különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös
életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép ötévi házassági életközösség
után közös vagyonná válik.
Ez utóbbi esetben az ötévi házassági életközösség időtartamát a házasság megkötésétől kell számítani, függetlenül attól,
hogy a házasságot a Ptk. hatálybalépése előtt vagy után kötötték meg.
Az új Ptk. részletesen szabályozza a különvagyon terheit és tartozásait is, amelyek az elszámolást nagy mértékben
megkönnyítik.
Különvagyon – tartozások
A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a tartozás, ami a házassági életközösség
megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul. Különvagyon a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósság kamata.
Az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás is különvagyon, amely a különvagyon megszerzésével vagy
fenntartásával jár együtt, kivéve ez alól azt a kiadást, amit a felek a különvagyon hasznának a megszerzésére
fordítottak, vagy ami a házastársak által közösen használt vagy hasznosított vagyontárgy fenntartásával
összefüggésben keletkezett.
Különvagyon az a tartozás is – annak ellenére, hogy az életközösség fennállása alatt keletkezett – ami a különvagyonra
vonatkozó rendelkezésekből eredő kötelezettségen alapul, amit a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs
egyetértése nélkül ingyenesen vállalt és az a tartozás, amit a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan
gondatlan magatartásával okozott, ha a tartozás a másik házastárs gazdagodását meghaladja.
A vagyonközösség fennállása alatt a házastárs vagyonában meglévő vagyontárgyakról főszabályként azt kell vélelmezni,
hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak. A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs
különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.
A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelősségét harmadik személlyel szemben.
Különvagyon – felelősség a tartozásért
A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásáért
különvagyonával és a közös vagyon rá eső részével felel.
Vagyonmegosztás
A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni, és a kereseti kérelem az egész közös vagyon
állagára kell, hogy vonatkozzon.
A vagyonmérlegbe folyamatos számozással fel kell tüntetni a vagyontárgyakat, jogokat, kötelezettségeket és értékeiket.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény – 43. § (1)326
A házassági bontóper illetéke 30 000 forint.
A házassági perben érvényesített lakáshasználat rendezése iránti igény, valamint az egyező akaratnyilvánításon
alapuló bontóperben a házastársi közös vagyon megosztása iránti igény esetében ezek pertárgyértékét az illeték
megállapításánál nem lehet külön figyelembe venni. Ha a fél egyéb vagyonjogi igényt érvényesít, ez után csak a
házassági per illetékét meghaladó részt kell megfizetni.
58. § (9)412
Az eljárás illetékét a közvetítő ÁFA-val növelt – a fél által viselt – díjával,
de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegben kell megfizetni,
azzal, hogy az illeték mértéke nem lehet kevesebb az egyébként fizetendő illeték 50%-ánál. Nem jár illetékkedvezmény, ha:
a közvetítői eljárást törvény kizárja; vagy
a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a felek
bármelyike bírósághoz fordul, kivéve ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése.
Polgári eljárások esetén a bírósági eljárásban felmerülő költségekről (különösen a perköltségről, annak előlegezéséről
és viseléséről) a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) rendelkezik.
A leggyakoribb költség az eljárás megindításakor a keresetlevélen lerovandó eljárási illeték, amelynek mértékét az
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény határozza meg.
Mi az illeték általános mértéke egy elsőfokú polgári peres eljárásban?
Az elsőfokú polgári eljárások illetékének általános mértéke:
a pertárgy értékének 6%-a
de legalább 15 000 forint
legfeljebb 1 500 000 forint
Jogorvoslati eljárásban:
a vitássá tett követelés 8%-a
de legalább 15 000 forint
legfeljebb 2 500 000 forint
Mit kell tudni a tételes illetékekről?
Az Illetékekről szóló törvény az általános illeték mellett meghatároz olyan eljárásokat is, amelyekben tételes illeték
fizetendő (például a házassági bontóper illetéke 30 000 forint), továbbá külön szabályokat tartalmaz többek között a
csőd- és felszámolási eljárások, illetve a cégbírósági eljárások illetékére.
Milyen egyéb perköltségek merülnek fel egy peres eljárás során?
Perköltség nemcsak az eljárási illeték, hanem a peres eljárás során felmerülő további költségek is, így például:
a bíróság által megállapítható ügyvédi költség (a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló
17/2024. (XII. 9.) IM rendelet szerint),
szakértői díjak (a szakértők díjazásáról rendelkező 3/1986. (II. 21.) IM rendelet szerint).
Mikor kell a költségeket megfizetni egy polgári perben?
Polgári perekben a költségeket – főszabályként – a felmerülésükkor a fél előlegezi, és a költség viseléséről a bíróság
az eljárást befejező érdemi döntésében rendelkezik. Általános szabály, hogy a pernyertes fél indokolt költségeit a
pervesztes fél viseli.
Mit kell tudni a költségkedvezményről és illetékmentességről?
Vannak olyan eljárások, amelyekben a felet tárgyi költségkedvezmény illeti meg, illetve kérelemre személyes
költségkedvezmény is engedélyezhető. A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági
eljárásban történő alkalmazásáról a 2017. évi CXXVIII. törvény rendelkezik.
Milyen költségek merülnek fel büntetőeljárásban?
Büntetőeljárások esetén a bűnügyi költségre és annak viselésére vonatkozó szabályokat a büntetőeljárásról szóló
2017. évi XC. törvény (Be.) tartalmazza. A bűnügyi költség körébe tartozhat például:
a kirendelt védő díja,
az állam által előlegezett költségek (például szakértői díjak),
a tolmács díja,
a tanú megjelenésével összefüggő költségek,
egyéb, az eljárás során felmerült indokolt készkiadások.
A házastársak a közös megegyezésén alapuló válás esetében a házasság felbontását a befolyásmentes
megegyezésük alapján úgy kérik közösen a bíróságtól, hogy megegyeznek az alábbi járulékos kérdésekben:
a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása,
a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, (Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg,
a kapcsolattartás kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk.)
a gyermek tartása,
a házastársi közös lakás használata, valamint – amennyiben ilyen igény felmerült –
a házastársi tartás kérdése.
A bíróság a felek perbeli egyezségét jóváhagyja, és a házasságot a fenti körülmények vizsgálata nélkül bontja fel,
ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.
A házasság bíróság általi felbontás esetén a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.
Válás a házasság megromlásához vezető okok feltárásával.
Ha a házastársak nem tudnak megegyezni az összes fenti járulékos kérdésben, akkor a bíróság közös megegyezés hiányában,
a tényállás feltárását követően hozza meg a házasságot felbontó ítéletét (ún. tényállásos bontás). A tényállás feltárása,
azt jelenti, hogy a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatni (pl. tanúmeghallgatás, okirati bizonyítékok megvizsgálása)
abban a vonatkozásban, hogy a felek házassága teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. A megromláshoz vezető okokat
ebben az esetben akkor is fel kell tárni, ha valamelyik fél nem akar elválni. A házasság megromlásához vezető bontó ok lehet:
a házasság megromlását előidéző, a házastársi kötelességet sértő és kifogásolható magatartás,
durván kötelességsértő, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartás, illetve
a különélés.
A bíróság vizsgálja, hogy megszűnt-e a felek között az életközösség, és ha igen,
annak helyreállítására van-e kilátás. A tényállás feltárása sokszor évekig is elhúzódhat.
Dr. Farkas Dorottya LL.M. válási ügyekre szakosodott családjogi szakjogász, ügyvéd-mediátor vagyok.
Válni sokféleképpen lehet. Irodánk elsődlegesen a közös megegyezésre
és az emberhez méltó lezárásra törekszik, de igény esetén külön jogi képviseletet is vállalunk.
A jogi tanácsadások online is megtarthatók, így a külföldön vagy távolabb élő magyarországi
ügyfelek is igénybe vehetik szolgáltatásunkat.
Válás előtt mindenképpen javasolt az ügyvédi konzultáció, hogy válása mielőbb békésen rendeződjön.
A peres eljárások során azon dolgozom, hogy lehetőség szerint egy méltányos és arányos
egyezség szülessen a felek között.
Minden családjogi ügyben ott van a lehetőség a békés lezárásra, legyen szó válásról,
vagyonjogi vitáról vagy a közös gyermeket érintő kérdésekről.
Ügyfeleimet a mediációs eljárások során abban segítem, hogy a lehető legkevesebb
sérelemmel záruljon az ügyük.
Ügyfélfogadás kizárólag előzetes időpont-egyeztetést követően!
A foglalt időpontot megelőző 24 órán belül történő lemondás esetén a szolgáltatás
teljes díját ki kell fizetni.
Időpont-egyeztetéshez kérjük, keressen a következő elérhetőségeken: